| Együttesünk tagjai |
|
A 60-as és 70-es években a magyar jazzélet markáns, nemzetközileg is jegyzett képviselője volt a Debreceni Jazz Quartett. Vezetőjének, Dr. Kiss Ernőnek halála után a zenekar tagjai néhány évre abbahagyták a közös muzsikálást. 1984-ben Gyarmati Zoltán, a quartett korábbi szaxofonosa elhatározta, hogy további tagok bevonásával más stílusban játszó, új zenekart alapít. Így jött létre 1984 végén a Debrecen Dixieland Jazz Band. A stílusválasztás jónak bizonyult, a zenekar megalakulásától fogva számos hazai és külföldi meghívást kapott és 1985 óta a Debreceni Jazznapok állandó résztvevője.
Ma is büszkék arra, hogy két évvel megalakulás után, 1987-ben az Európai Rádió Unió Tonderi Fesztiválján (Dánia) sikerrel képviseltük Magyarországot, és már 1989-ben eljuthattunk az európai oldtimers zene kiemelkedő ünnepére a Drezdai Dixieland Fesztiválra. A zenekar azóta Európa számos országában és két alkalommal a jazz őshazájában, az Egyesült Államokban is megfordult (legutóbb 2005-ben New Orleansban járt). Ezen túl természetesen a különbözõ hazai jazz- és dixieland fesztiválok rendszeres vendégei vagyunk, a Magyar Rádió mellett Európa számos országa közvetíti műsorainkat (legutóbb egyszerre 15 országban hallhatták élő koncertünket).
Repertoárunkban a dixieland-örökzöldek és a tagok saját szerzeményei mellett - a modern jazz alkotásai is szerepelnek: rendszeresen teszünk kirándulásokat trió és quartett felállásban a jazz különböző mai irányzatainak megszólaltatására. A Debrecen Dixieland Jazz Band eddig két kazettát és két CD-t jelentetett meg.
2009-ben Debrecen Megyei Jogú Város közgyűlése az együttes 25 éves kulturális munkáját Csokonai-díjjal ismerte el.Gyarmati Zoltán, szaxofon - alapító tag
Mint oly sokakat, a tízesztendős Zolit is az amerikai rádiós, Willis Connover hangja és műsora indította el máig töretlen, szinkópákkal szegélyezett pályáján. Közben mérnök-technikusnak készült (s lett később azzá), csakhogy a gépipariban ott várta egy gazdátlan hangszer. A lélek mélyén elraktározott tengernyi dallam, akkord, ritmus, meg irányzat, azaz maga a jazz áradni kezdett Zoltánunk keze alatt a klarinét karcsú, feketén csillogó testéből. S nem sokat késett az első randevú a nagy Ő-vel, a máig tartó szerelemmel sem, amikor összekuporgatott pénzéből megvásárolta a mosodás és tánctanár Koncz papa szaxofonját. Ettől kezdve elválaszthatatlanok lettek. Fújta a B-tenort, bár műkedvelőként, de megszállottan, naphosszat (ha ideje engedte, nyolc órán keresztül), mert megérezte, hogy ez a frigy élethosszig köttetett. Azért beleszagolt az elméletbe is, és valameddig látogatta a zeneiskolát, majd jött a katonaság, vele a fúvós együttes, ahol persze, ha tehették, nem indulókat játszottak. Az élet ment tovább, munkába állt, s az első szerény fizetés kiegészítésként tagja lett a táncmuzsikát szolgáltató Kárpáti bigband-nek. És ismét egy sorsdöntő esemény: Zoltán 1957-ben, egy szalagavatón összetalálkozik az ügyvéd-zongorista Kiss Ernővel. A bemutatkozás és néhány szokványos mondat után egyikük otthonában kölcsönös megelégedéssel záruló erőfitogtatásra kerül sor. Bizonyos, hogy egyikük sem gondolta akkor, valaha ebből a magból terebélyesedik csaknem égig érő fává a legendás Debreceni Jazz Együttes. De addig, még éveken át tartó haknik sora jelzi az utat, olyan állomásokkal, mint például az 1965-ös Ki mit tud? országos döntője, ahol a kategória győztes Kovács Kati kísérője lehetett. 1968-ban azután végül lőtávolba kerül Zolihoz az igazi jazz. Ekkor válik egy győztes csapat, a városunk nevét és hírét öregbítő DJE oszlopos tagjává. Diadalmenetté alakul számára is, ez, a maestro tragikusan korai halála miatt tíz egynéhány, mégis micsoda gazdag esztendő. Megfordulnak kicsiny hazánk szinte minden pontján, miközben három alkalommal hozzák el a modern jazz kategória első díját. Megnyílnak a határok, így nemzetközi porondokon, Csehszlovákiában, Lengyelországban, az NDK-ban és az egykori Szovjetúnióban mérkőzhetnek a szakma legjobbjaival. A spanyolországi San Sebastianban 1972 és 1974 között ugyancsak háromszor ők nyerik a fesztivál közönségdíját. Közben lemezfelvétel, szereplések sora médiában, együttzenélés neves magyar és külföldi szólistákkal. Még nyilvános próbáikon is megteltek a széksorok, e mellett „alapító atyái” voltak az azóta harminchárom évet megért Debreceni Jazznapoknak. A „kell egy csapat” szlogenjének hatása alól az ízig-vérig zenész Gyarmati Zoltán sem vonhatta ki magát, és 1984-ben társaival megalakította a Debreceni Dixieland Jazz Band-et, a „leg”-ek formációját. A legismertebb, a legtöbbet szereplő és vele a legtöbb sikert arató társaságot, amellyel eljutott a tengeren túlra, az USA-beli Brunswickba is. A komponálás, hangszerelés dirigálás és persze zenélés közepette megálmodta, majd 1997-ben megvalósította minden jazzmuzsikus vágyát, egy nagyzenekart. Zoli szuggesztív egyéniségének köszönhetően a Debreceni Fesztivál Big Band-ben zenetanárok és szakiskolai hallgatók egyaránt szerepelnek, néha Katus leánya is beült közéjük altózni. Főszereplőnk életének egyik csúcspontjaként 2002-ben az European Broadcasting Union őt és csapatait választotta ki egy éjszakai élő adásban egész földrészünk számára bemutatni a műfaj hazai kínálatát, színvonalát – egyszóval erejét. Kereken tíz éve végez pedagógiai munkát, oktatja a szívéhez oly közel álló két zeneszerszám, a klarinét- és szaxofonjáték fortélyait. Az utóbbi hangszer kurzusára, talán a változó idők jeleként, többek között egy ifjú apáca jelentkezett. Gyarmati Zoltán boldog, mert játszhat, mert szeretik, s mert most, a Csokonai-díj odaítélése révén érezheti szülővárosa megbecsülését." (Endes Mihály laudatiója 2003-ból, a Csokonai-díj átadásakor) Erdei Kálmán, zongora -zenekarvezető
Subicz Gábor, trombita
2008 májusában a Bartók rádió országos Tomsits Rudolf jazz-trombita tehetségkutató versenyén harmadik helyezett, különdíjas és közönségdíjas lettem. Júliusban a balatonfüredi jazzfesztiválon Molnár Sándor Quintetjével első helyezést értünk el.
Vendégként sok helyen nyílik alkalmam játszani, például a Harcsa Veronika Quartet-tel vagy az Erik Sumo Band-del, melyeknek a hangszerelője is vagyok, Márkus Tiborral. Tagja vagyok Pataj György, Meleg Tamás és David Yengibarian zenekarának. A Fekete-Kovács Kornél vezette Modern Art Orchestra tagjaként olyan világhírű zenészekkel játszhattam együtt, mint Julian Joseph és triója, Wallace Roney, Ed Mann, Mike Keneally, Tom Trapp, vagy a hazaiak közül Dés László, Winand Gábor, Szakcsi Lakatos Béla, vagy az UMZE kamaraegyüttes, nem is beszélve a MAO tagjairól. Saját quartetemet, az SG5-öt 2008-ban alapítottam. Számos pop-produkcióban is közreműködök. Oszlopos tagja vagyok a Pannonia Allstars Ska Orchestrának, mellyel a hazai könnyűzenei fesztiválok nagyszínpadainak visszatérő vendégei vagyunk. Játszottam a többek között a Skafunderz, Monchichi Potenciál, Anselmo Crew, Esclin Syndo zenekarokban. Stúdiómunkáim között találhatók hazai poplemezek (Yonderboi, Erik Sumo, Heaven Street Seven, Rapülők, Gringó Sztár stb.) és filmzenék is.
Gyarmathy István, klarinét
"Ökológus vagyok, és a Hortobágyi Nemzeti Parknál dolgozom. Munkám mellett legfőbb érdeklődési köröm a csillagászat és a zene, mindkettő ifjúkoromból átmentett szenvedély. A csillagászatról bővebben honlapomon írok, a zene pedig a zenehallgatás mellett (klasszikus zene és jazz) elsősorban a Debrecen Dixieland Jazz Band-ben testesül meg számomra, aminek megalakulása óta klarinétosa vagyok. A zenével már gyermekkoromban eljegyeztem magamat, először zongorázni, később furulyázni majd klarinétozni tanultam. A hangszer titkaiba Zádor Ferenc avatott be, akire ma is barátsággal és kegyelettel emlékezem (sajnos már elég régen elment közülünk). Később Molnár Gyula és Fritz József voltak mestereim, akik bevezettek a jazz világába. A dixieland előtt már a középiskolás éveimben, majd az egyetemen is alakítottunk barátaimmal rövidebb életű zenekarokat, de az első szárnypróbálgatások után szerencsére alapító tagként csatlakozhattam a DDJB-hez. Társadalmi szervezetekben is ügyködöm, mint a Rónaőrző Természetvédelmi Egyesület titkára és a Magnitúdó Csillagászati Egyesület alelnöke." Saját honlap: http://kisgoncol.csillagpark.hu Bolla Gábor, harsona
A jazz és dixieland zenéhez való kötődésem még tizenegy-két éves koromban kezdődött. A zeneiskolai barátaimmal – a harsonatanárom segítségével – alapítottunk egy dixieland együttest 1996-ban. A csapat tíz éven keresztül házigazdája volt a Salgótarjáni Nemzetközi Dixieland Fesztiválnak. Ezen évek alatt volt szerencsém együtt játszani kiváló muzsikusokkal. Többek közözött a Hot Jazz Band-del, a szegedi Molnár Dixieland Banddel, Berki Tamással és nem utolsó sorban Louis Armstrong zenekarának még egyetlen élő tagjával: Joe Murányival. Ezekből az élményekből, tapasztalatokból merítettem a jazz - zenei tudásomat. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a szintén nagyszerű zenészekből álló Debreceni Dixieland Jazz Band tagja lehetek. Mostanság a tanítással foglalkozom. Százhalombattán a zeneiskolában kisiskolásokat tanítok, illetve az ottani városi fúvószenekart vezetem. Ezen kívül a váci zeneművészeti szakközépiskolában vagyok harsonatanár. Tikász Sándor, bendzsó, gitár
Ami ezután következett, az pedig a gitár bekapcsolódása az életem történetébe. Tizenkét éves koromban kezdtem gitározni autodidakta módon, felhasználva a korábbi hegedűs és egyéb zenei alapokat, mely sokat jelentett a gyors előrehaladásban. Kezdetektől fogva rendszeresen szerepeltem zenekarokban, (osztályzenekar, Kingston együttes, majd a Junior együttes tagja lettem.) Később számos egyéb formációval játszottam debreceni klubokban és művházakban. Gitároztam továbbá a Debreceni Dzsesszegyüttesben mellyel több hazai és külföldi (Litvánia, Finnország) fesztiválon vettem részt. Az együttes megszűnése után tagja lettem a Debrecen Dixieland Jazz Band-nek, ahol hathúros banjón játszom mai napig is. " Kapcsolódó honlap: http://www.lux-egyuttes.hu/ Gombos Géza, basszusgitár, bőgő
Saját honlap: www.gombosgeza.fw.hu Pataji Géza, dob, ütőhangszerek
|
"Jó Vitéz Mihály korában nemhogy Debrecenben, de sehol a föld kerekén nem szólt még, hiszen meg sem született a jazz. Azután, úgy kétszáz év múltán a róla elnevezett Csokonai-díjat – nem kevesebb mint sikerekben gazdag öt évtized munkásságának elismeréseként – városunk, e műfajban legkiválóbb zenészének, Gyarmati Zoltánnak ítélte oda.
1983. október 5-én születtem Debrecenben. Zeneiskolába Balmazújvároson jártam, ahol Takács Erika és Bekker Gyula voltak a tanáraim. Jazzel 2002-ben kezdtem foglalkozni Budapesten, Fekete-Kovács Kornél növendékeként. 2003-tól egy évig jártam a Kőbányai Zenei Stúdióba, majd felvettek az LFZE Jazz-tanszakára, ahol 2008-ban diplomáztam.
1983-ban születtem Salgótarjánban. Zenei tanulmányimat is ott kezdtem, melyet Budapesten a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában folytattam harsona szakon. A Debreceni Egyetem Zeneművészeti Szakán szereztem meg harsona tanár végzettségemet 2008-ban.
"Szüleim és a velünk egy udvarban lakó zenepedagógus figyelmesek lettek rá, hogy alig négyévesen, játék közben állandóan énekelek. Csöpi néni, Bíborné Weiser Katalin, (később Kiss M. Lászlóné) elismert zenetanárnő volt. Ő javasolta szüleimnek, hogy zeneóvodába járassanak. Szekrénye tetején hét fából faragott törpe állt, kezükkel a szolmizációs jeleket mutatták. Ennek köszönhetően már egész kicsi koromban tudtam szolmizálva énekelni. A vizsgák miatt pedig korán hozzászoktam, hogy közönség előtt szerepelek. Amikor iskolás korba értem, felvettek a Péterfia utcai általános iskola zenei tagozatára, amelyben egy évvel korábban indult meg a gyerekek Kodály módszerrel történő képzése. Számomra ez már ismerős volt, hiszen Csöpi néni törpéinek köszönhetően már kézjelekkel is ment a szolmizálás. Kiváló zenetanárnőnknek, Rimócziné Éva néninek is volt saját találmánya a kottaolvasás játékos elsajátítására. Itt nem törpék, hanem fecskék jelentették a hangokat, ritmusértéknek megfelelően. Tá bácsi és Ti-ti néni az ötszálas villanydróton a helyükön ülve, teljes lekottázását adták a tanult daloknak. Megtanultunk furulyázni, és a több szólamú éneklésben is jártasak lettünk. Később a debreceni Simonffy Emil zeneiskolába iratkoztam be hegedű tanszakra. Itt Dr Görgényi Gyula volt a tanárom hat évig, a tanulás befejezéséig. Sok fellépésem volt az iskola vonószenekarával, még egy külföldi utunk is volt, Csehszlovákiában Kassán léptünk fel, nagy sikerrel. Ezzel párhuzamosan az iskola kórusában is énekeltem, ahol szintén egy kiváló pedagógus volt a karnagy, Ternyei András az iskola későbbi igazgatója. A kórusban való éneklést később sem hagytam abba, énekeltem az MGM vasas munkáskórusában is vagy négy évet. Meghatározóan nagy élmény volt számomra, hogy személyesen találkozhattam Kodály Zoltánnal és énekeltem neki egy általa kiválasztott dalt a Bicínia Hungarica című művéből. Aláírását a kotta címlapján ma is nagy becsben őrzöm.
"Másodikos gimnazistaként kezdtem zenekarban zenélni. Első csapat a Mefisztó, mellyel sok iskolai un. "gitárpárbajt" nyertünk. Eleinte basszusgitároztam később hozzájött a bőgő, gitár, keyboard és szaxofon, no meg az éneklés. Ezután a "debreceni klasszikus", Mercur zenekar(1968-1971) következett. Mellyel nem csak debreceni, hanem országos elismertséget is kivívtunk. A salgótarjáni országos könnyűzenei fesztiválon Arany Diplomát nyertünk '69-ben. Rádió felvételek is készültek. Sajnos a vidékiek mellőzöttsége, nem kedvezett a további nyomulásnak. Ezután egy kis budapesti kitérő, az Ide Süss együttes. Debreceni visszatérésem után rövid tagság az Ex, Revolver zenekarokban. 1973-ban az Astor zenekarhoz szerződtem és azóta profi zenészként tengetem életem. Itt már kedvenc műfajommal a jazz-rock-kal kerültem kapcsolatba. Két év után ismét Budapest, az Apostol együttesben(1975-1980). Kiváló zenész kollégák, sok tapasztalat, világjárás, rengeteg rádió felvétel és hanglemezek. Sajnos a kezdeti progresszív irányultság után, a slágerek irányába mozdultunk el, amitől azóta sem tudtak megszabadulni. Öt évet töltöttem itt. 1980-ban, hazatértem után megalapítottam életem talán legjobb zenekarát a Golf együttest. Jazz rock és rock zenét játszottunk. Sajnos ismét szembe találtam magam a vidéki mellőzöttséggel. Nagy szakmai elismertség de annál kevesebb anyagi sikerek után, a zenekar feloszlott majd külföldi túrnék következtek. Közel 80 országban játszottam számtalan zenekarban. A teljesség igénye nélkül Atlantisz, Gamma Band, Marcellina, Repro 81, stb. A rövid itthon tartózkodásaim alatt is bekapcsolódtam a debreceni zenei életbe.1995-ben zenét szereztem Balassi Szép magyar komédia című darabjához. 1998-ban a Lux együttesel elkészítettük az Ethnosphera című magyar népzenei ihletésű CD-t, egy évvel később a Lux együttes elnyerte Debrecen város Csokonai díját."
